Gyorsan beírom ezt is,ki ne hagyjam.
Boldogult lánykoromban az esküvőre készülve menyasszonyi ruhát kellett volna kölcsönözni.Persze nálunk véletlenül sem volt épp kölcsönző,és előrelátó emberlánya telefonálgat,hátha időpontot kell kérni.
Sorba került egy kecskeméti kölcsönző valami mellékutcában,a nő kedvesen felvette a kagylót,majd kicsit furcsább hangnemre váltott,mikor kötöttem az ebet a keróhoz,hogy de,igen,én menyasszonyi ruhát szeretnék kölcsönözni és szeretnék időpontot kérni.
De nem magának kell időpontot kérni.
De nekem kell,miért ne nekem kéne,megyek próbálni,esküvő lesz ekkor és ekkor.
De nem magának kell.
Hát akkor mégis kinek???
Hát a menyasszonynak...:D:D:D
Olyan röhögés elkapott....Aztán mikor mentünk próbálni,nézelődni,akkor be volt zárva a kapu(ilyen telefa),kérdezik,ki az?Mondom be vagyok jelentve ruhát próbálni.
Jött a válasz még ajtónyitás előtt:Ja,igen,emlékszem,mege az a "férfihangú"(mindig azt mondom...csak ilyen férfihangom van)

Viszont mikor a műkörmössel beszéltem az nyíltan röhögött,hogy nem vállal új vendéget,hiába mondtam hogy csaj vagyok...hülye picsa...