Egy fórumon felmerült,hogy többek közt hogy is készül a körömvirág kenőcs.És eszembe jutott...
Szegény apukám(és a család egyéb férfitagjai+én,bár lyány lennék)mindig éhes.
Éhes ember nem válogat.Benéz a hűtőbe,kiveszi az ehetőnek kinézőt és hamm!Bekapja.Aztán jó esetben nem köpi ki.
Más esetben igen.Például mikor a lánya(én) a kozmetikustól kapott egy havi adag otthon kikevert epres krémet.Még a 90-es évek elején...Alufóliában:otthon tedd át tégelybe,vagy üvegpohárba és rakd be a hűtőbe lefedve.
És másnap hiányzott egy kiskanálnyi,apám meg nagyon panaszkodott,hogy de szar az az eperpuding,honnan jött?Minek van az üvegpohárba letakarva?
Néhány év múlva meg anyukám főzött körömvirág kenőcsöt.Disznózsírból,a legegyszerűbb recept szerint.Hát valahogy abból is evődött egy szelet kenyéren,sóval,de rettenetes panaszáradat követte,hogy miért kell minden vackot őrizgetni,azt a romlott kacsazsírt is rég ki kellett volna már dobni,mert borzalmas a színe meg az íze is...
Pluszpoénnak apai nagyapám(azon az ágon öröklődik a bélpoklosság úgy látszik)Isten nyugosztalja békében cukros lett.És hát ugye,tartani kellett a diétát.
Falun laktak,meg amúgy se volt pláza meg ilyesmik,kutyatáp,macskatáp akkor jelent meg.Mama szegény valamelyik 1-2 épp akkor élő cicájuknak vett "ulyan apró szömös macskatápot".
Hát a papa meg megtalálta valahol.A szeme se volt jó,nem látta elolvasni.Látta ő,hogy macska van rárajzolva,de nem gondolt semmi összefüggésre.Állandóan kekszet akart enni(hehe,a fiam is nagy kekszes).
És egy reggel jól leteremtette a mamát,hogy mindent eldug előle,azt a jó kis újfajta kekszet is.Igaz,annyira nem finom,de azért párat elropogtatott...
Vajon én idősebb koromban mit fogok enni éhenhalás ellen...?
